Interjú: Einblick Records

Sziasztok!
Különleges bejegyzés lesz a mai, ugyanis egy rövid interjúval készültem, nem mással, mint az Einblick Records szerkesztőjével és egyben kedves barátommal. Attilával egy bandában játszottunk, fő témánk tehát a zene volt.

– Bevezetőként, kérlek meséld el dióhéjban, mikor és miért kezdtél zenélni?
Ez nem egy hosszú történet. Egy barátom középiskolában kapott egy stratocastert a szüleitől, és mivel sokat lógtam ott, csak kipróbáltam. Igazából tetszett a dolog, és azt mondták tehetséges vagyok. Eredetileg egyébként zeneiskolába jártam volna, viszont nem volt pénzünk hangszerre. Vicces, mert tíz évesen simán írtam-olvastam a kottát. Ma már nem tudok kottát olvasni.

– Sok saját szerzeményed, videokliped van a Youtube csatornádon, mit szeretsz jobban, zenekarozni vagy egyénileg alkotni?
Nos igen. Van velem egy olyan gond, hogy minden szart hirtelen meg akarok osztani a világgal mint egy kisgyerek. Ez néha jó, de gyakran nem. Sokszor előfordult már velem, hogy kitettem valamit a netre, mert “hú de menő” de másnap már nem volt nagyon tetszetős.
Sajnos azt kell mondjam, hogy egyénit alkotni jobban szeretek. Ez azért szomorú, mert imádok zenekarozni, csapatban dolgozni.
Elszomorít továbbá, hogy beszálltam egy-két bandába az utóbbi hónapokban, hogy lássam első kézből mi is a felhozatal ma, és nagyot kellett csalódnom.
Elveszett a tűz a srácokból. Mindenki szép akar lenni… és sajnos ez ma elég is. Kiállnak a pávahajú kisgyerekek egy gitárral, elénekelnek valamit és az emberek tapsolnak. Ez nem gond, és nyilván most kimondottan a punk éráról beszélek, csak annak idején nem így ment.
Mi még tomboltunk, mert hatalmas bulikat akartunk csinálni. A punk sosem a hatalmas gitárszólókról szólt, és mi ezzel tisztában is voltunk. Annyi volt a trükk a részemről, hogy a közönség egyedi, hamisíthatatlan élménnyel menjen haza, amit utána újra át akarjon élni.
Emlékszem, az egyik buli közben a roadjaink nekiálltak egy rozsdás rezsón paprikás krumplit főzni, amiből mindenki ingyen kapott is. Nem telt bele tíz perc, és beállított egy öltönyös úriember, aki közölte, hogy rengeteg tűzvédelmi szabályt szegtünk meg ezzel a produkciónkkal. És hogy mi lett a következmény? Semmi. Dupla adagot ehetett, és utána meg is írta a jelentést, hogy nem talált semmilyen kihágást. Ma már nem látok hasonló bandákat, akik ezt meg mernék tenni, és ez szomorú.

– A skate punk/pop punk (ki hogy nevezi) kimondottan pozitív és energikus zene, valamiért mégsem annyira népszerű manapság, szerinted mi ennek az oka?
Szerintem Magyarország elfogadta és kedveli is a Skatepunkot, de a köztudatban a Punk egyet jelent a mai napig az igénytelen zenével. Sajnos ez nagy gond. Egy átlagember számára a Skatepunk, a Surfpunk, vagy bármelyik válfaja egyet jelent a Brit punkkal. Nyilván mi tudjuk, hogy ég és föld a kettő, de a közember, akit nem érdekel mélyebben a stílus, annak csak az utcán tarhálás, az iskolázatlanság és a felesleges balhé jut eszébe róla. Ezek alapján pedig valóban nem túl csábító.
Úgy gondolom, hogy ez viszont nem is nagy baj, mivel a Punk maradjon is az, aminek ki lett találva; Underground.

einrecords1

– Mi a véleményed a hazai felhozatalról?
Vannak ügyes srácok, és lányok, akik igazán tehetségesek, viszont egy csapatot találni belőlük… Nos az nehéz dolog. Egy ember ideig-óráig el tud vinni egy bandát, de évekig nem feltétlen. Vagy ha esetleg mégis, akkor is megérzi a közönség. Én magam is jobban kedvelem az olyan bandákat, ahol a tagok egyenként is szerethető személyiségek, nem csak bábok a frontember mellett.
Mostani fiatal bandát nem tudnék mondani, akikben érzek annyi energiát mint a régebbi csapatokban. Viszont, gondolom úgy illik ha mégis mondok egy csapatot, akikben mind a mai napig látok potenciált, ez számomra a Macskanadrág!
Nem mai banda, de nincsenek elszállva maguktól, és ugyanolyan elszántan játszanak mint 20 éve.
Arról nem is beszélve, hogy nem a zenéből élnek, hanem azért dolgoznak civilként, hogy legyen miből zenélniük. Ez szerintem egy elég őszinte vallomása a punknak.
Nem az a fontos, hány embernek játszol, hanem hogy hány embernek mozgatja meg az agyát a zenéd!

– Mire számítson az, aki most kezdi, milyen lehetőségei vannak az amatőr zenekaroknak?
Lehetőség a sok szórakozóhely miatt van, viszont egy estére/klub jut 5 banda, zenekaronként 40 perc koncertidővel. Ez nem túl jó, arról nem is beszélve, hogy ehhez is a belépőket 300 forint körüli áron kell adniuk, mivel többért nem megy el senki. Ha az élmény és a zeneszeretet a lényeg, akkor csinálják! Én hiszem, hogy még vannak olyanok akik ezért vágnak bele, mert mióta az internetes zenelopkodás elvágta a zeneipar torkát, pénz nem nagyon maradt a kondérban.
Csináljátok, mert így adhattok hangot magatoknak ebben a cenzúrázott médiaorientált világban!

– Milyen munkálatokkal jár a videózás? Akár videoklip, akár vlog..
Huhh, rengeteg. Ha tudod, hogy konkrétan mit akarsz, akkor is elveszi egy-két napod. Szerencsére ez nálam viszonylag gyorsan megy.
Kameraszögek beállítása, bevilágítás, és persze a jó hangminőség. Ezek mind nagyon fontosak. Magam részéről a vlog a kedvencem, mert nincsenek megkötések, vagy korlátok, akárcsak a Punkrockban.

einblick records

– Mik a terveid a közeljövőben?
Aktuális, és remek kérdés!
Most készül egy filmem az elmúlt 12 évem korszakairól a punkzene tekintetében. Érdekes lesz viszont látnom önmagam tinédzserként mohawkkal (punk taraj – a szerk.), és szerintem sok mindenki másnak is. Érdekes anyagnak ígérkezik, és sok olyan zene is felcsendül majd benne, amit még nem hallhattak korábban tőlem.
Köszönöm a felkérést!

Izgalmasan hangzik, sok sikert hozzá és köszönöm én is a lehetőséget, valamint hogy időt szántál ránk!

Kövessétek az Einblick Records-ot facebook-on, youtube-on; zenei klipek mellett érdekes vlogok és játszós videók is vannak, illetve az említett film miatt is érdemes résen lenni! 🙂

puszipacsi
Nita

Reklámok